Esketés : A templomi esküvőnek – a szép külsőségeken túl – az a jelentősége, hogy Isten áldását kérjük arra az útra, amire már együtt, a házasság gyönyörűséges és ugyanakkor sokszor nagyon nehéz keretei között indulunk el. Fogadalmat teszünk egymásnak – de nemcsak egymásnak, nemcsak a rokonaink, barátaink előtt, hanem az Élő Isten színe előtt. A házassági előkészítő beszélgetéseken pedig segítséget kapunk ahhoz, hogy a legfontosabb kérdésekre, magunkról, kapcsolatunkról és a ránk váró lehetőségekről, buktatókról együtt elgondolkozzunk, beszélgessünk – valóban felkészülve az elkötelezésre, a valóban „boldogító IGENre”.

Konfirmáció : A szó jelentése: „megerősítés”. Ez vagy 13-14 éves korban szokás, amikor a megkeresztelt gyermekeink egy kétéves „tanfolyam” során még jobban megismerik hitünk alapjait – hogy dönteni tudjanak arról, követik-e Krisztust. Ezen túl azonban egy közösségi élmény, sok jó beszélgetés, jó társaság jellemzi ezt az időszakot, melynek végén egy vizsga és egy elkötelező jellegű ünnepélyes fogadalomtétel áll. Azoknál a felnőtteknél, akik nem lettek megkeresztelve, vagy elmaradt gyermekkorban a konfirmáció, erre felnőtt korban bármikor, felnőttes keretek között, egyénre szabottan van mód. Felnőttek esetében ezután következik a keresztelés.

Keresztelés : Azt jelenti, hogy megköszönjük Istennek gyermekünket – elhozva őt a templomba–, kérjük neveléséhez Isten áldását.  Legfőképpen azonban elkötelezzük magunkat arra, hogy mindent megteszünk azért, hogy gyermekünk megismerje Istent, a Bibliát, és Jézus Krisztus követője legyen. Ebben a mozdulatunkban megerősítjük a gyülekezethez, egyházhoz tartozásunkat – vagy ha ez még nem volt életünkben, megtesszük az első lépéseket afelé, hogy jobban megismerjük, és részesei legyünk Isten népének. (Ugyanakkor felnőtteket is keresztelünk – akiknél ez elmaradt valami oknál fogva gyermekkorban…)